A lovak és az emberek kapcsolata a régmúltba nyúlik vissza. Mikor még az ember nomád életmódot folytatott, és a lovak szabadon futottak a mezőkön, először találkozott a két faj. A lovak először nem tudták, ellenség, vagy barát ez a furcsa lény, az emberek viszont egy valamit láttak a lovakban: táplálékot. Kegyetlenül vadászták a lovakat, mindenüket felhasználták, húsukat megették, tejüket megitták, bőrüket hordták. Ez az időszak olyan mély nyomot hagyott a lovakban, hogy még ma is bizalmatlanok az emberrel szemben. Ám később az ember rájött, hogy a ló nem csak tápláléknak jó, hanem remek munkaállat. Elkezdték őket használni a földeken, a falvakban, mindenhol ahol csak nehéz dolgokat kellett elhúzni. A harcokban is jó hasznát vették ezeknek az állatoknak, hiszen rájöttek, hogy ha betörik a lovakat, a hátukra is tudnak ülni, és úgy küzdeni a harcban. Természetesen rengeteg ló pusztult el a csatákban úgy, hogy ők nem is akartak ott lenni. Ma már azonban vannak kellemesebb oldalai a házi lólétnek. A díjugratástól a versenyeken át a hobbilovaglásig rengeteg féle sport és munka létezik lovasoknak. Ám a ló mégis csak akkor a legszebb, mikor szabad. Ma már egyre kevesebb vadló él a Földön, legtöbbjüket vagy befogják rodeó céljából, vagy a zsugorodó természetes élőhely miatt kipusztulnak. A musztángok a legismertebb vadlófajta, mindenféle színben megtalálható, vad és fékezhetetlen állat, pont ilyenekre van szüksége a rodeósoknak. Ők direkt nagyon vad lovakat ülnek meg, és versenyszerűen űzik ezt, aki a legtovább a hátán tud maradni egy-egy vadlónak, az nyer. Ez a lovak kihasználása, régen szükséges volt hogy új lovak legyenek az emberek birtokában, de ma már teljesen felesleges. Meg kell őrizni a lovak szabad szellemét, hiszen a háziló akármennyire is szereti gazdáját, lélekben mindig vadnak vágyik...

Saját firkantás - Ha kell kérd el! ^^