Szinte minden vadállatra jellemző, hogy nem szívesen mutogatja magát, főleg nem az embereknek, hiszen nem sok pozitív emlék köti őket hozzánk. Ám a hópárducot még annyira sem lehet látni, mint más állatokat. Egyrészt azért is nehéz lefilmezni, mert olyan terepen él, melyet nem sokan képesek túlélni, másrészt mert nagyon kevesen vannak, és a rejtőzködés tökéletes mesteri. A hópárduc az igazán magas ázsiai hegyekben él, ahol hideg van, sok hó, kevesebb levegő, és kevés élet. Ennek ellenére is régen rengeteg hópárduc halt meg emberek által, gyönyörű szőrméjük és trófea céljából. Mára annyira lecsökkent a számuk, hogy védett fajnak számít. Mikor néhanapján elcsíptem egy állatos csatornán hópárducokról szóló adást, sokszor hallottam azt a mondatot, hogy "ez egy eddig még sosem látott jelenet!". És valóban, nagyon kevés ember van, aki nekivállalkozik ezeknek a gyönyörű állatoknak az életét filmre venni. A leglátványosabb, mikor vadásznak, a meredek sziklákon úgy ugrálnak, mintha csak a vízszintes földön lennének, hatalmasakat szökellnek, és egy pillanat alatt leterítik zsákmányukat. Persze van, hogy elvétik, de leesni szinte sosem esnek le, mert már fiatal korukban megtanulják, hogyan mozogjanak otthonosan a zord terepen. Sokszor a kutatóknak csak úgy sikerült lencsevégre kapni ezeket az állatokat, hogy bizonyos pontokon felállítottak kamerákat, és vártak hónapokon keresztül, hogy egy állat arra sétáljon. Volt szerencsém látni egy ilyen felvételt, és pont egy anyaállat ment a kicsinyeilvel. Nagyon aranyosak voltak, és mivel ritka látvány az ilyen, misztikus is volt. A képek többsége is főleg állatkertekben készül, mert sok hópárduc él fogságban, ám az az igazi, mikor valakinek sikerül megközelítenie ezt az elérhetetlen szépséget. Remélhetőleg sikerül megvédeni a hópárducokat az orvvadászoktól, és a beltenyészettől, és még sokáig uralni tudják a magas hegyeket, mint hegyi állatok királyai.

Saját firkantás - Ha kell kérd el! ^^